PR tartalom
Lassan már télillat lengi be az utcákat, a reggelek egyre hidegebbek, az éjszakák egyre fagyosabbak, a délutánok csupa sötétek. De azért, ha kisüt éppen a nap, akkor még megcsillogtatja az arany és bíbor színeket a fákon. Még nem hóban gázolunk térdig, hanem sárga-barna levelekben. Még kesztyű nélkül szedik a gyerekek a gesztenyét a földről és a csipkebogyót még nem csípte meg a dér.
Bár még tartóztatnánk kicsit az őszt, a vadludak figyelmeztetnek minket, hogy bizony közelít a tél. Igaz már ősz elejétől kezdenek érkezni hozzánk, de november végén lepik el tavainkat nagy számban a ludak különböző fajtái, hogy nálunk töltsék a telet. Aki olyan szerencsés, hogy láthatja a vonulásukat, minden bizonnyal értetlenül áll először csak a furcsa hangzavarra. Majd letaglózza a gyönyörű látvány. Beleástuk kicsit magunkat, hogy honnan hova és hogyan vonulnak, és hol láthatjuk őket. Aki ismeri Nils Holgersson történetét, már sokat tud minderről.
Az egyetlen lúd, ami nálunk él
Ha madárkedvelő, afféle ornitológus beállítottságúak vagyunk, akkor tavasztól őszig könnyű dolgunk van a vadludakkal kapcsolatban, mert csak egyetlen faj van, ami éppen hosszú távon nálunk tartózkodik. Az összes többi ekkor másfelé vándorol a világban.
Hazánkat költésre csak a nyári lúd használja, melynek neve is arra utal, hogy ő bizony itt élvezi a nyári klímát. Kora tavasszal már vezetgeti a kislibáit tavaink nádasaiban. Ha ebben az időszakban a Fertő-tónál járunk, könnyedén megfigyelhetjük az úszkáló, gágogó családokat. Hozzászoktak az ember közelségéhez, igazi természetközeli élményben lehet részünk. De ha vonuló vadludakat akarunk látni, akkor bizony várnunk kell őszig.
Hol láthatunk vonulást?
Ha nagy, furcsa hangzavart hallunk, ami ha jobban fülelünk gágogásnak hallatszik, akkor egyszerűen csak fel kell néznünk az égre ősszel és bárhol láthatunk.
De ha biztosra akarunk menni, akkor meg tudunk látogatni olyan helyeket az országban, ahol tömegesen összegyűlnek ősz végén a vándormadarak.
A legimpozánsabb látványt a tatai Öreg-tó vizére érkező madarak tízezrei adják, akik az északi tundra felől repülnek ide, hogy nálunk töltsék a telet. A városban élő emberek nagy becsben tartják a ludakat, amik hozzátartoznak a város téli életéhez. A tavalyi év különleges volt, ugyanis a valaha számolt legtöbb lúd érkezett az Öreg-tóra és a környékbeli kis tavakra, pontosan 55.200 példány.
Ilyenkor minden évben megrendezik a Tatai vadlúd sokadalom névre keresztelt madár fesztivált. Madármegfigyeléseken, előadásokon és színes gyerekprogramokon vehetünk részt a tó partján. Ez az időszak vonzza csak igazán a lelkes madármegfigyelőket! Mi is azzá válhatunk, csak egy jó távcső, és megfelelő, meleg öltözet kell hozzá. Az Ujsagomat oldalon előre megnézhetjük, hogy éppen hol akciós a meleg kirándulós holmi. Találunk ilyet ilyenkor szezonálisan az Aldiban, Lidlben, de a Tesco saját márkás akciós ruhái között is. Érdemes alaposan felkészülni egy ilyen madármegfigyelésre, sokáig tarthat míg egy-egy ritka példányt láthatunk.
A híres V-alak
Már a kisgyerekek is úgy rajzolják a madarakat az égre, hogy V-alakban repülnek. Ez a jól kidolgozott technika főleg a vadludakra jellemző. Na, de vajon miért csinálják ezt?
A válasz nem is olyan bonyolult. Röviden szólva így spórolnak energiát.
Mégpedig úgy, hogy szárnyukat egy kicsit döntve tartják, így a szárny fölött a levegő gyorsabban halad át. Ez létrehoz egy szuper felhajtóerőt.
Ami azt csinálja, hogy míg a levegő máshol áll, a szárny körül körkörösen áramlik, tehát a szárny felső felülete körül hátrafelé, míg az alsó felülete körül előre kavarog. A szárnyak hegyénél pedig ez által felfelé szálló légáramlat lesz, amit a követő madár meg tud lovagolni, ha szárnymozgásával követi a vezérmadarat. Nagyon jól kitalált kis rendszer ez.
Pontosan milyen madarak ők?
Főleg nagy lilik és vetési lúd állomány az, ami hozzánk látogat, de azért nem kizárólag. Sokféle vadlúd éjszakázik tavaszig a tatai tó és más tavak környékén is. A nagy liliknek igazán van oka megpihenni nálunk, hiszen a sarkkörön túl van a költőhelye, ahonnan akár 7.000 km-t repül míg ideér, persze több pihenő beiktatásával. A vetési lúd az eurázsiai tundráról érkezik. Rajtuk kívül még:
vörösnyakú lúd,
kis lilik,
örvös lúd,
apácalúd,
rövidcsőrű lúd,
sarki lúd,
kanadai lúd,
indiai lúd.
Ezek közül vannak, amik nagyon ritkán fordulnak elő, ornitológusok álma megpillantani egy-egy ritka példányt. Néhányukat jeladóval látják el, így figyelik meg a vonulási útvonalukat.
Talán elsőre furcsának tűnhet, hogy azoknak is jó élmény lehet ezt a jelenséget megfigyelni, akiket nem különösebben érdekelnek a madarak. De bizton állíthatjuk, több tízezer madarat látni egyszerre szárnyra kapni monumentális élmény. Olyan fajta, amikor az ember érzi, hogy milyen kicsi is ő, és az élet milyen szép.
A képek forrása: ujsagomat.hu