A koronavírus megközelítése az éghajlat szempontjából

A címben szereplő kérdésre a választ valószínűleg már az ókori görögök is elkezdték volna kutatni, hiszen időszámításunk előtti 400. évről is maradtak már fent feljegyzések egyes szezonális betegségek jelenlétéről. A mai modern eszközök segítségével, már sokkal könnyebb megfigyelni és magyarázatot adni a szezonalitással kapcsolatban felmerülő kérdésekre, de még mindig nagy kihívásokkal kell szembenézni egy-egy ilyen kutatás során. Ilyen például, hogy megjósoljuk az újra felbukkanó ciklusok idejét.

Alexander Keith-Johnston a skót kartográfus által készített 1856-os térkép, amely a vírusokat és a betegségeket jelölte a hőmérséklet és a szélesség függvényében. (nasa.gov)

2020-ban pedig ennek a válasznak a keresése, égetőbb probléma, mint valaha. A tudósok a koronavírus elterjedése és a páratartalom, hőmérséklet, esőzések, és egyéb más jelenségek között próbálnak kapcsolatot találni. Ezzel pedig mihamarabb megjósolni az újabb veszélyes ciklus eljövetelét. Azt már kimutatták, hogy az influenza és a koronavírusok különféle típusai télen növekednek, az enterovírusok pedig általában nyáron. Az is előfordul, hogy egyes vírusoknak pedig nincs egyértelmű ciklusa.

Az USA-ban az influenza minden évben egy kiszámítható mintát követ, aminek a csúcsértékei januárban és februárban vannak, az ekkor hidegebb és szárazabb körülmények miatt. Magyarországon is hasonló a minta ugyanezen okok miatt. (nasa.gov)

Jogosan merül fel akkor a kérdés, hogy fog viselkedni a COVID-19?

A COVID legtöbb rokonvírusa, nem nagyon terjedtek el soha annyira vagy elég gyorsan ahhoz, hogy szezonalitást lehessen megfigyelni, azonban, ha megjelentek akkor inkább télen voltak jelen és nyáron szinte teljesen elhaltak. A jelenlegi helyzetben ugyan csökkent a veszélyhelyzet azonban maga a vírus nem szívódott fel.

Hogyan működik egy szezonalitás kutatása?

Első lépésként fontos, hogy egyre több adattal tudjanak dolgozni a szakértők, így minél több nemzetközi megfigyelőhálózattal rendelkező intézményeket vonnak be a projektbe. Fontos, hogy tisztán lássák az időjárási és éghajlati viszonyokat, így reanalízises (utófeldolgozás) adatkészleteket és modelleket használnak, amelyek egységes módon szintetizálják az eltérő környezeti adatokat. Így rendszeres "pillanatképet" kapnak a Föld légköréről, szárazföldjéről és vízfelületéről.

Az egyik tanulmány rámutatott arra, hogy azokban a városokban ahol a 2020-as tél végén extrém járványkitörés volt, ugyanazon szélességi kör mentén (északi 30-50 fok) helyezkednek el és ugyanazon hőmérsékleti és páratartalmi feltételekkel rendelkeztek. Azonban az ilyen korrelációkat egyelőre még csak feltételezésnek szabad tekinteni, nem pedig a kapcsolat bizonyításának. A környezeti változók és a vírus terjedés közötti kapcsolat bonyolultabb, mint gondolnánk: eltérő módon játszódhat le az alacsony szélességi fokon és a középső szélességi fokokon. Az influenza esetében a száraz téli levegő úgy tűnik, hogy elősegíti a vírus terjedését, de bizonyítékok vannak arra is, hogy a trópusokat jellemző rendkívül magas páratartalmú időszakok is kedvezhetnek a vírusnak.

A további előzetes kutatások az 5 és 10 °C közötti és az 5 g/kg fajlagos páratartalmú (megadja, hogy 1kg nedves levegőben hány gramm vízgőz található) esetekben mutatták ki a legjelentősebb a elterjedéseket.

A fő kutatások vezetői természetesen a hőmérséklet és a páratartalom mellett a környezeti változók széles skáláját vizsgálják, köszönhetően a reanalízesek felhasználása miatt. A reanalízis lépése azért nagyon fontos, mert a mérőhálózatok többsége a fejlett országokban található, tehát elsőre nem globális hanem inkább csak regionális szinten kapunk képet az egyes változók változásairól. A reanalízis során ez a korlátozás megkerülhető, mivel a légkör állapotának modellezését többször összekeverik a műholdak, időjárási léggömbök, repülőgépek, hajók és meteorológiai állomások nagy mennyiségű adataival. Ezekhez pedig folyamatosan hozzáadják az új valós méréséket. Ez egy olyan folyamat, amely folyamatosan frissíti magát, miközben egy visszamenőleges képet nyújt arról, hogy pontosan mi is történt.

Vajon milyen utat járja be majd a COVID-19?

A következő ábrán foglalhat helyet majd idővel a COVID-19 is.

A környezeti vírusok nagyobb hatással vannak egyes vírusokra, mint másokra. A páratartalom megváltoztatja az influenza valamint egy másik koronavírus (OC43) fertőzőképességét, amelyek megfázást okoznak. (nasa.gov)

A tudósok szerint a rendelkezésükre álló hatalmas adatkészlet mellett is időbe telik, hogy eltudják választani a szezonális változások szerepét a COVID-19-et befolyásoló egyéb tényezőktől (pl. maszk viselés, gazdasági korlátozás, utazás). Mindenesetre a szezonális változékonyság valószínűleg csak csekély tényezőnek bizonyulhat és csak lassítja nem pedig megállítja a vírus terjedését.

lead kép: konyhalux.hu