Energia mindenáron - Csernobil és az atom igazi ára

A napokban trónfosztás történt minden idők legsikeresebb sorozatának elsőségét illetően. Már nemWesterosvéres trónutódlási háborújáé az elsőség, hanem azé a döbbenetes és mély nyomot hagyó sorozaté, mely a Csernobili Vlagyimir Iljics Lenin erőműben 1986 április 26-án történt nukleáris katasztrófát dolgozza fel.

Ezzel kapcsolatban pedig sokakban felmerül a kérdés: vajon mennyire erős az emberiség energiaéhsége? Vajon már tanultunk annyit a hibáinkból, hogy belássuk: változtatnunk kell!

Atom, mint tiszta energia

Az, hogy szükségünk van az energiára, nem is lehet kérdéses. Ráadásul, ahogy a technológia fejlődik, egyre többre! Ez egy olyan folyamat, melyet ugyan meg lehetne állítani, de valahogy senkinek nem akaródzik. Pedig nem is kellene hozzá sok, csak egy kis odafigyelés. Döbbenetes mennyiségben pazaroljuk el az energiát olyan dolgokra, melyek feleslegesek. Ilyen a stand-byüzemmód, mely ugyan az órát a készüléken pontosan mutatja, de cserébe energiát eszik, olyankor, amikor igazából senkit sem érdekel mennyi az idő (ráadásul sok más kütyü, többek közt a falióra is megmutatja ezt az adatot). A bedugva felejtett telefon és laptoptöltők, a túl alacsony hőmérsékleten üzemelő hűtők, a nem megfelelő fűtési és hűtési metódusok mind rengeteg energiába kerülnek, főleg, ha azt is nézzük, hogy ezeket a hibákat milliók elkövetik.

kép:oddviser.com

A megoldás egyértelműen a spórolás, a tudatos energiahasználat, valamint a tiszta energiákra való áttérés. Ezek közt pedig rendre emlegetik a nukleáris energiát is. Egyrészt ez tökéletesen érthető, hiszen jelenleg az emberiségnek a legnagyobb gondot a co2 kibocsátása jelenti, azt pedig egy atomerőmű igazából egyetlen grammot sem bocsát ki (vagy csakminimálisat). De ezért tisztának nevezni egy kissé elhamarkodott kijelentés lenne.

Az atomenergia szennyezése

Az ideálisan működő atomreaktorok szennyező anyag kibocsátása, már ami az üvegházhatású gázokat jelenti, elenyésző. Ellenben a reaktorok fűtőanyaga már más tészta. Ha ugyanis kimerül, akkor bizony hulladék lesz belőle. És ez a hulladék különleges, mivel sehogyan sem lehet kidobni. A sugárzás, melyet kibocsát halálosan veszélyes, így sem levegővel, sem földdel, sem vízzel nem érintkezhet, több ezer éven át. Ha mégis megtörténik, akkor a sugárzás olyan mértékű, melyet az élő szervezet nem képes tolerálni.

kép:hu.pinterest.com

A robbanáskor felszabaduló sugárzás sokszorosa volt annak az atombombának, mely letarolta Hirosima városát - bár tény, hogy ez a mennyiség “csak” idővel szabadult fel. Mára, hála az betonszarkofágra húzott acélszarkofágnak a területen tartózkodni már biztonságosan lehet rövidebb ideig, sőt, mivel az erőmű leszerelése is megkezdődött aktív munkahelynek számít, a közelében maximum két hétig laknak is emberek (Csernobil városában). Az azonban biztos, hogy tartós emberi jelenlétre az erőmű 30 kilométeres körzete még 100 000 évig nem lesz alkalmas.

Jelenleg a legnagyobb gondunk az energiaéhségünk miatt kialakult globális felmelegedés. A jövőben viszont a tiszta energiák remélhetőleg ezt a kérdést megnyugtatóan rendezik. Akkor pedig nekiállhatunk majd azon gondolkodni, hogy mi legyen a sorsa azoknak az atomerőműveknek és használt fűtőanyagoknak, melyek az életvitelünket biztosítják ugyan, ám az életünket könnyedén el is vehetik.

lead kép:themoscowtimes.com