
Mostanában egyre többször találkozhatunk rókákkal, még akkor is, ha nem közvetlenül az erdő mellett élünk. A városok utcáin is kóborolnak, és első gondolatunk, hogy biztosan veszett az állat.
A hazai rókák rendben vannak
Itthon a rĂłkák vakcinázása 1992 Ăłta megoldott, ennek köszönhetĹ‘en pedig a veszettsĂ©g ellen az állomány 75%-a vĂ©dett. Mivel a vakcina kihelyezĂ©se elsĹ‘sorban a lakott terĂĽletek környĂ©kĂ©n törtĂ©nik – Ă©s persze más terĂĽleteken is –, Ăgy igen kicsi az esĂ©lye annak, hogy veszett rĂłkával találkozzunk a falvakban vagy a városokban.
kép:arlington-tx.gov
Ez persze nem jelenti azt, hogy ha rókát látunk, akkor oda kell hozzá szaladni, és megsimogatni. A veszettség egyik jele, hogy az állat nem fél, nem menekül el, sőt, simogatni is hagyja magát. Sajnos azonban a betegség tombolásban mutatkozik meg, melyet az állat rendszerint kutyákon „vezet le",vagyis azokkal keveredik harcba. Ez azonban a kutyákra is veszélyes, és az emberekre is, akik a kutyával vannak. Jellemző tünet még a görcs, melynél az állat feje hátra hajlik, és állkapcsát csattogtatja.
Ha ilyen rĂłkával találkozunk, mindenkĂ©ppen kerĂĽljĂĽk el, Ă©s Ă©rtesĂtsĂĽk a hatĂłságot, akik megteszik a kellĹ‘ intĂ©zkedĂ©seket. A vadon Ă©lĹ‘ hĂşsevĹ‘k esetĂ©ben a bĂ©nulás nem jellemzĹ‘, azok vackukba visszahĂşzĂłdva pusztulnak el a veszettsĂ©g következtĂ©ben.
Miért jönnek be olyan sokan.
Ha a rókák 75%-a védve van a veszettség ellen, akkor vajon miért láthatunk egyre többet belőlük az utcán?
Ennek oka banálisan egyszerű. A rĂłkák Ă©s ezzel egyĂĽtt a többi vadon Ă©lĹ‘ állat Ă©lettere folyamatosan csökken. Mivel a számukra megmaradt erdĹ‘ már nem elĂ©g ahhoz, hogy Ă©lelmet találjanak, Ăgy kĂ©nytelenek bemerĂ©szkedni az emberek lakta terĂĽletekre, hogy ott keressenek maguknak finom falatokat. EzĂ©rt hajlandĂłak elviselni az ember közelsĂ©gĂ©t, de a lehetĹ‘sĂ©geikhez mĂ©rten elkerĂĽlik a találkozást.
kép:richardpeters.typepad.com
Megoldást erre a problĂ©mára csak az jelenthet, ha nem csökkentjĂĽk tovább az Ă©letterĂĽket, illetve termĂ©szetesen az, ha növeljĂĽk azt. az Ăşjra erdĹ‘sĂtĂ©snek pedig nem kell karitatĂvnak lennie, hiszen az erdĹ‘gazdálkodás is kifizetĹ‘dĹ‘ ĂĽzlet, nem is beszĂ©lve a klĂmára gyakorolt pozitĂv hatásairĂłl.
Lead kép:agriculture.vic.gov.au