Május 27. Hétfő, Hella

A szivárványról

null

A szivárványgyakori, ám legendákkal övezettjelenség. Azt tartották róla, hogy ahol eléri a felszínt, ott lehet keresni az elásott aranyat. Lássuk a jelenség fizikai hátterét!

A szivárvány

HaNap mögöttünkvan, éselőttünka távolbanesőfelhőlátható, amiből esik az eső, akkor legnagyobb az esély a szivárvány megjelenésére. Néhamásodlagos szivárványis látható az elsődleges mellett, ilyenkor a megtört fénykétszer verődik visszaaz esőcsepp hátsó részéről. Azesőcseppek, mint sok milliónyi parányi prizma,megtörik a napfényt,szétbontják alapszíneire, és így jön létre a szivárvány.

Amikor a szivárvány az esőcseppre esik, legnagyobb része egyenesen áthalad rajta, de a szélén haladó fénysugár elhajlik ésszíneire bomlik, amelyet a hátsó határfelülete visszaver, így amikor a fény távozik az cseppből, már különböző színek formájában lép ki.

A megtört fény a beesőhöz képest körülbelül 42 fokos szöget zár be. A különböző színek széles sávot alkotnak, apiros legkívül, az ibolyaszín pedig legbelültalálható.Megjelenésehárom tényezőtőlfügg:esőcseppek mozgása, Nap helyzete, és a megfigyelő helyétől, ezáltal két ember soha nem láthatja ugyanazt a szivárványt egyidejűleg.

A Brocken-hegyi kísértet

A brockeni ködív jelensége bármelyik hegyvidéken észlelhető, nevét azonban a németországi Harz-hegységben található Brocken-csúcsról kapta, ahol először észlelte és írta le 1780-ban Johann Silberschlag.

Aritkalégköroptikai jelenség úgy áll elő, hogya megfigyelő a saját árnyékát látja meg abban a felhőben, ami az alatta levő völgyben vonul el. Az árnyékfejrészét szivárvány veszikörül. Keletkezésekor aködcseppekenvagy a felhővízcseppjein összetevőire bomlik a fény.