A kék ég ötven árnyalata

Az égbolt színét a légköri fényszóródás határozza meg. Több fajtája is van, az ég kékjét az ún. Rayleigh-féle fényszórás adja. Ennek az a lényege, hogy a fény a molekulákon, atomokon minden irányba szóródik. Csak nem mindegy, hogy mennyire! Középiskolai fizika órákról talán ismerős lehet a prizma (áttetsző anyagból készült, csiszolt oldalú test), amely a fény szóródásának folyamatát segített megérteni. Napsütéses időben a prizmát az ablak felé tartva a beérkező fehér fény megtört, színekre "esett szét", és a kilépő fénysugarak (újabb törés után) már a szivárvány színeiben pompáztak.

A levegőben is szóródási folyamat megy végbe, ám míg a prizma esetében minden szín ugyanolyan mértékben szóródik, előbbinél a napfény kék összetevője a többi fénynél sokkal (akár tízszer) jobban szóródik. Hasonló az izzó naplementére is a válasz. A Nap ilyenkor alacsonyan van a látóhatár felett, tehát a fénynek hosszabb utat kell megtennie a szemünkig.

Ha viszont hosszabb a levegőben megtett út, fölerősödik a fényszórás, és út közben a kék fény "elszóródik", vagyis a szemünkbe érkező fénysugárba már csak kevés jut belőlük. A színek aránya eltolódik a vörös javára, így a kevésbé szóródó vörös fényt is meglátjuk. Ha a levegőben sok pára, vagy porszemcse van, akkor az még jobban megszínezheti a vöröslő horizontot.

A mindennapi rutin közepette talán fel sem tűnik, de az ég kék árnyalata széles skálán változhat. Lehet már-már fehérbe hajlóan halovány, vagy mesébe illően élénk. Ennek magyarázata, hogy a légkört porszemcsék és vízcseppek teszik homályossá, minél több van belőlük, annál tompább lesz a kék szín. Ha sok van belőlük a levegőben, akkor még szép időben is inkább fehérnek, vagy szürkés kéknek tűnik az ég. Ahol jóval tisztább a levegő, pl. magashegységekben, vagy messze a forgalmas városoktól, a kék szín sokkal jobban tud érvényesülni.

A felhők felett pedig természetesen mindig kék az ég!