Aggasztó felfedezés: az űripar térnyerése már az éghajlatot is fenyegeti
A műholdas internet térhódítása új környezeti kihívást hozhat magával. Bár az űripar szennyezése még eltörpül a fosszilis energiafelhasználás mellett, a kutatók szerint most van itt az idő a megelőző szabályozások kidolgozására.
Az elmúlt évtizedekben az űripar környezeti hatása szinte észrevehetetlennek számított a közlekedés, az energiatermelés vagy a nehézipar kibocsátásai mellett. Egy-egy rakétaindítás inkább látványos esemény, mintsem a globális szennyezés szempontjából meghatározó tényező volt. Nos, ez most változni látszik.
Röviden, tömören az űripar éghajlatra gyakorolt hatásáról:
- A műholdas internethálózatok terjedése miatt meredeken nő a rakétaindítások száma és az űripar légköri terhelése.
- A rakéták által kibocsátott korom a felső légkörbe kerül, ahol akár évekig is megmaradhat.
- A kutatás szerint ez a korom mintegy 540-szer erősebb klímahatást fejthet ki, mint a felszín közelében kibocsátott korom.
- 2029-re a műholdparkok már az űrszektor teljes klímahatásának 42%-át adhatják.
- Az ózonrétegre gyakorolt hatás egyelőre csekély, de a kutatók szerint még időben lehetne megelőzni a nagyobb problémákat.
A londoni University College London (UCL) vezetésével készült, az Earth's Future folyóiratban megjelent tanulmány az űripar légköri hatásait vizsgálta. A kutatók a rakétaindítások, az elhasznált rakétafokozatok, valamint a légkörbe visszatérő és ott elégő műholdak kibocsátásait elemezték. A 2020 és 2022 közötti adatok alapján készített előrejelzések szerint a jelenlegi gyakorlat folytatásával 2029-re a műholdas internethálózat alapját adó műholdparkok már az űrszektor teljes klímahatásának 42 százalékát tehetik ki.
A kutatás középpontjában a korom állt
Ez az anyag a földfelszínen keletkezve általában viszonylag gyorsan eltűnik a légkörből az időjárási folyamatok és a csapadék hatására. A rakéták azonban egészen más helyzetet teremtenek: a koromszemcséket közvetlenül a felső légkörbe juttatják, ahol a levegő sokkal lassabban keveredik, és a természetes tisztulási folyamatok is jóval gyengébbek.
Ennek következtében a részecskék akár évekig is a légkörben maradhatnak. A kutatók számításai szerint a rakétaindításokból származó korom körülbelül 540-szer erősebben befolyásolja az éghajlatot, mint ugyanekkora mennyiségű, a felszín közelében kibocsátott korom.
A dübörgő űripar a ludas
A folyamat motorját a műholdas internetszolgáltatások jelentik. A legismertebb rendszer, a Starlink már több mint tízezer műholddal működik, miközben a konkurencia is gyors ütemben zárkózik fel. Ezek a rendszerek a világ távoli régióiba is eljuttathatják az internetet, működésükhöz azonban folyamatos műholdcserére és egyre több rakétaindításra van szükség.
A növekedés mértékét jól mutatja, hogy míg 2020-ban 114 rakétaindítást regisztráltak világszerte, addig 2025-ben már 329-et. Ebben jelentős szerepet játszanak a SpaceX Falcon 9 rakétái, amelyek egyébként kerozinalapú hajtóanyagot használnak, így működésük során szintén kormot termelnek.
A kutatók becslése szerint 2029-re az űripar évente mintegy 870 tonna kormot bocsáthat a légkörbe.
Az ózonrétegre gyakorolt hatás egyelőre csekélynek tűnik. Az előrejelzések szerint 2029-re a rakétaindítások és a visszatérő űreszközök együttesen mindössze körülbelül 0,02 százalékos globális ózoncsökkenést okozhatnak, ami jóval kisebb a múltban tapasztalt, ózonkárosító anyagokhoz köthető veszteségeknél.
A kutatók szerint éppen ezért lenne fontos most cselekedni. Az űripar még nem jelent akkora környezeti terhelést, mint a fosszilis tüzelőanyagok használata, de a kibocsátások különösen érzékeny légköri rétegekbe kerülnek. Amíg a probléma viszonylag kicsi, lehetőség van olyan szabályozások kidolgozására, amelyek megelőzhetik, hogy az egyre intenzívebb űrtevékenység a jövőben nehezen visszafordítható környezeti következményekkel járjon.
Nyitókép: Getty Images via AFP
