
A nettó nulla célkitűzések elérése finoman szólva sem olcsó folyamat. Ennek megfelelően nagyon sokan bírálják is ezeket a lépéseket, miszerint a klímaválság elleni küzdelem során beáldozzuk a gazdaságot, ami végső soron összeomlást hoz magával.
Vajon igazak azok a hangok, melyek kisebb gondnak tekintik a klímaválságot, mint azt a gazdasági nyomást, mely az ellene való fellépéssel jár? Hiszen borzalmasan nagy összegeket éget el a védekezés, a hőmérséklet pedig csak emelkedik. Lehet, hogy olcsóbb és kifizetődőbb lenne az emberiségnek, ha nem a védelemre, hanem a gazdaságra koncentrálnánk?
Az OECD tanulmánya igen egyértelmű választ ad a fenti kérdésre. A klímaválság elleni fellépés nélkül még ebben a században azzal lehet számolni, hogy az egy főre jutó GDP mintegy 1/3-a eltűnik, elégeti azt a klímaválság. Ez éves szinten a fellépés hiányában mintegy 2,5%-os zsugorodást jelent, ami talán nem tűnik soknak, de ehhez azért érdemes abba is belegondolni, hogy a 2008-2009-es nagy gazdasági világválság 5,5%-os zsugorodást eredményezett. Vagyis évente kellene átélni egy-egy válságot, mely például az EU-t is 20 év alatt összeomlasztaná.
Ezzel szemben mi történik akkor, ha megfelelően kezeljük a klímaválságot? Önmagában a kezelése csekély gazdasági növekedéssel járna, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy mennyi marad az országok “zsebében” a katasztrófák megelőzésével. Ez a pénz pedig a gazdaság fejlesztésére fordítható, így az OECD előrejelzései szerint a megfelelő fellépés mellett 2050-re a fejlett gazdaságok mintegy 60%-os GDP-növekedéssel számolhatnának, míg az elmaradottabb országoknál ez a növekedés akár 124%-ot is kitehet. Ráadásul a fejlett régiók támogatása a fejletlenebbek felé a klímaküzdelemben ugyancsak számos előnnyel rendelkezik, amik bőven ellensúlyozzák a kiadott összegeket!
Nyitókép: Quality Stock Arts / Shutterstock