A klímaváltozás invázióval is együtt jár!

A klímaváltozásnak vannak olyan részei is, melyekkel keveset foglalkozunk, hiszen a pusztító viharok és áradások sokkal intenzívebben vonzzák a figyelmet. Legalábbis addig, amíg ezeket a keveset említett hatásokat nem érezzük a saját bőrünkön is. Mostanra már tisztában vagyunk azzal, hogy az inváziós fajok bizony komoly pusztítást képesek okozni az őshonos flórában és faunában, aminek végső soron mi isszuk meg a levét...

Invázió

Ma már szinte természetes, hogy a megszokott szép piros katica mellett a harlekinkatica is a mindennapjaink része. Nem szeretjük annyira, hiszen csíp, ráadásul tél előtt tele van vele minden ablakszegély, de hát már itt van. Ez igaz a puszpángmolyra is, ami a dísznövényként tartott puszpángokat – vagyis a bukszusokat pusztítja, lárvája akár tarra is rághatja a növényeket. De hát már itt van, megszokjuk majd őket, mást nem igazán tehetünk. Tény, hogy vannak olyan jövevények, melyeknek előnyeik is vannak - a katicák a tetveket megeszik, persze a harlekin előbb mást keres, csak végső esetben fanyalodik a levéltetvekre -, de ettől még nem lesznek kevésbé károsak.

kép:wikipedia.com

Most az aktuális rossz fiú a poloska, többek között az afrikai vándorpoloska. A rovar nem csíp, csak büdös, és állandóan bejön a lakásba, megül az ablakoknál, szinte mindenhol ott van. Bár közvetlenül valóban nem bántja az embert, a termésben elképesztő károkat képes okozni. A zöldséget, és minden más haszonnövényt, de még a dísznövényeket is károsítja azzal, hogy a növényi nedveket szívogatja. Amíg nincs belőlük sok, addig nincs is nagy baj, ám most nem ez a helyzet.

Klímaváltozás?

Igen, a poloskákat is ennek köszönhetjük. Illetve azok nagy számú elszaporodását. A trópusi fajok, mint amilyen az afrikai vándorpoloska is, hazánkban a tél rendszerint kiírtja, így igazán elszaporodniuk nem sikerül. Napjainkban azonban a globális felmelegedés egyre enyhébb teleket eredményez, vagyis a behurcolt kártevők már képesek azt átvészelni. Tovább rontja a helyzetet, hogy hiába jön egy keményebb tél minden harmadik – negyedik évben, addigra a rovarok kisebb csoportjai már képesek lesznek alkalmazkodni a hideghez.

Az inváziós fajok pedig az őshonos flórára is hatással vannak, hiszen sokszor nem képesek felvenni a versenyt a honos fajok a betelepülőkkel. Ez nem csak a rovarok, a növények esetében is igaz. A hazai mezőgazdaság, a növénytermesztés és más iparágak pedig egyszerűen nem tudnak mit kezdeni az inváziós fajokkal, hiszen természetes ellenségeik nem élnek az adott területen, így kontrollálatlanul képesek szaporodni.

kép:wikipedia.com

Így lehetséges, hogy a Pilis lejtőin kaktuszok nőnek, vagy hogy a hatalmas kaukázusi medvetalp is megjelenhet hazánkban, rettegett nedvével együtt, mely hólyagos, nehezen gyógyuló kiütéseket eredményez, melyek ráadásul fájdalmasak is. Az inváziós fajok esetében tapasztalhatunk előnyöket is, éppen ezért sok esetben nem vesszük komolyan a fenyegetést. Holott ezek a fajok jelentősen szólnak bele a kialakult ökoszisztémákba, rontják a biodiverzitást és a megszokott rendszerek működését.

Mit lehet tenni?

Elsősorban a felmelegedés ellen kell védekezni, méghozzá sürgősen. Ha ugyanis képesek leszünk azt megállítani, vagy legalább mérsékelni, akkor az inváziós fajok kérdését a természet megoldja. Ha nem, akkor olyan vegyszerekhez leszünk kénytelenek nyúlni, melyek nem csak a kártékony rovarokat pusztítják, hanem azokat is, melyek elengedhetetlenek az egészséges mezőgazdaság fenntartásához. Ez már most is érezteti hatását, de kevés. A klíma alakulása ellen semmilyen vegyszer nem használ, vagyis a termelés átalakulása lesz a végső kimenetel. Ez alapvetően nem is hangzik olyan rosszul, de a felmelegedő régiók sok esetben élhetetlen körülményeket teremtenek, mely klímamigrációhoz vezet, illetve hatalmas termőterületek elvesztéséhez - ez pedig az élelmiszer-biztonságra nyomja rá bélyegét az egész világon!

lead kép: Shutterstock