Nos, egyelőre nem arról fog szólni az életünk, hogy a megoldódó válságok felett aratott győzelmet ünnepeljük. Sokkal inkább azzal, hogy az emberiség eddigi gyakorlataiból adódó gondok csontvázai záporoznak majd a fejünkre. Mára kezdjük megérteni, mit kíván tőlünk a klímakatasztrófa, és mostanra már kezdünk felfigyelni azokra a hangokra, melyek sikítanak az ökológiai válság kapcsán.
Sajnos most érkezett el az idő, hogy szembenézzünk a vízválsággal. Annyira nem meglepő az időpont, hiszen a szárazsággal évek óta találkozhatunk, igaz, az időzítés különösen pocsék - de ez a természetet nem érdekli. A Potsdami Éghajlati Hatáskutató Intézet jelentése alapján várhatóan 2030-ra, azaz pusztán 7 év múlva az édesvíz igényünk 40%-kal lesz nagyobb, mint a rendelkezésre álló édesvíz.
Az ENSZ március 22-én tartja vízügyi csúcstalálkozóját, ahol az országoknak végre meg kell érteniük, hogy a víz közkincs, hiszen a legtöbb ország édesvízkészletének mintegy fele a szomszédaitól függ. Az ott párolgó víz érkezik a határokon túlra eső formájában, így a vízgazdálkodást nem lehet országokra bontani, annak globálisnak kell lennie, hogy maga a rendszer, a víz körforgása legyen megőrizhető.
Ezen felül a pazarló gyakorlatokról is le kell mondanunk. Láthattuk, ha nincs energia, akkor képesek vagyunk spórolni (persze sokak számára ez élhetetlen körülményeket jelentett, de tény, hogy a spórolás igen sok ponton megoldható volt, nem is kis mértékben). A víz legalább olyan fontos, mint az energia, így az olyan gyakorlatok, mint a toalett ivóvízzel öblítése, vagy a hatékonytól igen messze álló szennyvízkezelés mindenképpen felülvizsgálatot igényelnek!
képek és lead kép: shutterstock