Jön a lítium kora - de vajon ez olyan jó lesz nekünk?

A fosszilis energiahordozók kora lejárt. Karnyújtásnyi távolságra került az a pillanat, amikor fordul a kocka, és lejtmenetbe kezd a fosszilis anyagok felhasználási görbéje - ez pedig megállíthatatlanul az eltűnésüket eredményezi majd, persze ehhez azért sok idő kell. Alapvetően azonban ez egy nagyon jó hír.

A stafétát pedig szinte biztosan a lítium veszi át, mely az akkumulátor gyártás elengedhetetlen alapanyaga, és a tiszta, zöld jövő záloga. Legalábbis ezt szeretnénk hinni, de mint olyan sok esetben, itt is számolni kell azzal, hogy minden átmenetnek, minden új, környezetbarát technológiának és anyagnak ára van. Ez esetben nem is olyan kicsi.

Az Amerikai Földtani Intézet szerint a világ lítiumkészletének mintegy 56%-a a Chile - Argentína - Bolívia háromszögben található. Ez remek hír az országok gazdaságának, és lehetőséget teremt az ott élők számára arra is, hogy akár jelentős mértékben emelkedjen az életszínvonaluk. De ennek hatalmas ára van, amit nem biztos, hogy meg kellene fizetni.

1 tonna lítium előállítása 2,2 millió liter vizet igényel. Ezen felül a bányák kicsit sem nevezhetőek környezetbarátnak, és a gazdasági előnyöket sem feltétlenül fogják megérezni a helyi lakosok. Nagy az esélye annak is, hogy a helyiek inkább csak az árnyoldalával találkoznak majd a kitermelésnek, az előnyeivel nem igazán. A bolygónak azonban a lítium kitermelése messze nem olyan jó, mint hinnénk. Persze mérlegelni kell, hogy mit adhat nekünk az akkumulátor technológia a fosszilis anyagokkal szemben, de az ajtóstól a házba technika eddig sem vált be, így érdemes lenne sokkal alaposabban körül járni a lehetőségeket, és tervezetten, a lehető legkisebb környezetterheléssel megoldani a kitermelést - ami egy utópisztikus világban valószínűleg működne, a tőke és a gyors profit idején azonban kicsi az esélye az ilyen lépéseknek.

képek és lead kép: shutterstock