A hőhullám egy kifejezetten jó bizonyítéka annak, hogy az emberi károsanyag-kibocsátás milyen természeti jelenségeket képes elszabadítani. Ezek a forró napokat előidéző meteorológiai jelenségek ugyanis 40 éve még csak nem is léteztek.
Ez nem azt jelenti, hogy ne lettek volna kánikulai napok, de a tartósan hőhullámos napok, vagyis amikor legalább 3 napig 27°C felett alakul a napi átlaghőmérséklet szinte ismeretlennek számítottak. Arról már nem is beszélve, hogy az úgynevezett trópusi éjszakák, vagyis amikor az éjszakai hőmérsékletek is 20°C felett alakulnak csak a világutazók számára jelenthettek problémát idehaza.
A kibocsátás okán ez a tendencia változott. Jelenleg hazánkban 14-19 nappal több a hőhullámos napok száma, és ha a károsanyag-kibocsátás nem csökken jelentősen, akkor a század közepére az Alföld számára a 45°C-ot meghaladó hőség sem lesz szokatlan, de az ország többi területe sem jár jobban. Mindemellett a hőhullámos napok száma 12-szer is több lehet, mint most.
A kibocsátás mérséklésével ez a jelenség is mérsékelhető, elviselhető formában tartható. Érdemes azonban megjegyezni, hogy önmagában a kibocsátás csökkentése még a teljes problémakört nem oldja meg. A hőhullámos napok száma ugyan visszaeshet, de az aszály elkerüléséhez a növényzet jelentős visszatelepítésére van szükség, a területi adottságokat figyelembe véve.
képek és lead kép: shutterstock