Dominóeffektust szabadít el az emberi kibocsátású metán

A klímakatasztrófával kapcsolatosan sokszor kerül elő az úgynevezett billenőpontok kérdésköre. Ezek azok a határok, melyeket átlépve olyan folyamatok indulnak meg, melyeket már nem lehet megállítani. Például a felmelegedés léptéke egy bizonyos pont felett mindenképpen jelentős tengerszint növekedéssel jár, még akkor is, ha a további felmelegedést teljes mértékben megakadályozzuk. Ráadásul ezek a hatások időben eltolódva jelentkeznek.

A tudósok egy ideje tartanak attól, hogy a klímakatasztrófa egyik mozgatórugója önmaga. Érthetőbben: a felmelegedés olyan folyamatokat indít el, melyeket nem vagyunk képesek kontrollálni, és azok további melegedéshez vezetnek.

A metán lehet a ludas ebből a szempontból, amit az az adat is alátámaszt, hogy bár a metánkibocsátás mértéke az ezredfordulón lelassult, 2007-óta látványos emelkedésnek indult, ugyanakkor ennek okát a szakemberek még nem fejtették meg teljesen. Éppen ezért is tiltakoznak az ellen, hogy a metán hatásait a Földön jelenleg is természetesnek titulálják - ilyen a permafroszt olvadása -, mivel azt egyértelműen az emberi tevékenység nyomán megugró metán számlájára lehet írni.

Az bizonyos, hogy a mezőgazdasági tevékenység, a hulladéklerakók és a fosszilis tüzelőanyagok kitermelése komoly metánkibocsátással jár, mely azonban rajtunk múlik. Ennek a kibocsátásnak a jelentős hányadát lehetne megspórolni, ahogyan arra a COP26 keretében számos ország komoly arccal vállalást is tett. Az ígéretek ugyan jelen vannak, a cselekvés azonban láthatóan elmarad. Pusztán a fosszilis tüzelőanyagok beígért kitermelési csökkentésével is hatalmasat léphetnénk előre egy gyaníthatóan erősen öngerjesztő folyamat csillapításáért, de sajnos érvényesül az elv: ez nem most fáj, nem most foglalkozom vele....

képek és lead kép: shutterstock