Szélsőséges aszályok, tomboló erdőtüzek, víz és élelmiszerhiány, erdőirtás és túlhalászat. Ez már nem játék, ez már "vörös riasztás az emberiség számára, a vészjelző fülsüketítőn visít, és a bizonyítékok megcáfolhatatlanok"…
IPCC
Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület az ENSZ egyik szervezete, mely időről-időre igyekszik a lehető legjobban értékelni a klímaváltozással kapcsolatos adatokat, és előrejelzést adni a várható következményekről, illetve a cselekvés lépéseit is körvonalazni. Hét év óta most először adtak ki egy átfogó dokumentációt, melyet 66 ország összesen 234 szakértője készített, vagyis messze nem légből kapott információtömegről van szó.
kép: newyorker.com
A bevezetőben olvasható idézetet a beszámolóra reagálóAntónioGuterres, ENSZ főtitkár mondta, kiemelve, hogy egyáltalán nincsen több időnk a hezitálásra.
Mind a mai napig milliárdokat öntenek a kormányok a fosszilis iparágakba, azok fenntartása érdekében, csakhogy ezzel azt a katasztrófát siettetik, amiről a tudósok 30 éve kiabálják: az emberiség végét jelentheti. Hogy miért?
Minden 0.5°C-os átlaghőmérséklet-emelkedés exponenciálisan hat az időjárásra - szélsőségekbe taszítva azt. Az aszályok erősebbek és hosszabbak, az esőzéseknél lehulló csapadék mennyisége és koncentráltsága nagyobb lesz, és ezek még csak a jéghegy csúcsa. A cél az lenne, hogy az iparosodás előtti időkhöz képest az átlaghőmérséklet emelkedése 2°C alatt maradjon. Most 1,09°C-nál járunk, de 2°C fölé emelkedve már a mezőgazdaság is veszélybe kerül, ezzel pedig az emberiség élelmezése is összeomolhat.
Merre tovább?
Eddig is kiadtak vészjelzéseket, és néha reakció is érkezett rájuk, de jelentős elmozdulás nem történt. Sőt, most is azt láthatjuk, hogy a kormányok egyre távolabb kerülnek vállalt céljaiktól, és ezzel a párizsi klímaegyezményben foglaltaktól. Most azonban más a helyzet, hiszen a fejlettiparúországokban tombolnak a tüzek, tarolnak az áradások, és emberek ezrei, milliói szenvednek, követelve a változást. Mostanra a bolygó egyetlen apró szeglete sem húzhatja ki magát az időjárási szélsőségek alól, még akkor sem, ha eddig “nem volt olyan vészes” a helyzet.
kép: ncrc.org
Az IPCC arról is beszél, hogy mit lehet tenni. A megoldás a co2 kibocsátás gyors és drasztikus csökkentése, kifogások és kerülőutak nélkül. Ha nem tesszük, akkor már 2030-ra elérkezünk arra a pontra, ahonnan ez a folyamat már nem visszafordítható. Ha még most lépünk, akkor van esélyünk arra, hogy a klímafolyamatok visszájukra fordulnak, és élhető marad bolygónk. Félreértés ne essen: ha holnap beszüntetünk minden ipari tevékenységből adódó co2 kibocsátást, akkor is 50 évig még rosszabbodik a helyzet. A kérdés csak az, hogy “csak” 50 évet kell kibírni, fogösszeszorítva, együtt élve a szélsőségekkel, vagy innentől nincs megállás a lejtőn, és utánunk a vízözön...
lead kép: americamagazine.org