Az emberiségnek van egy olyan nagyon rossz tulajdonsága, hogy egyproblémávalegészen addig nem hajlandó hathatósan foglalkozni, amíg annak fájdalmat, káoszt vagy más, rossz dolgot okozó hatásait nem érzékeli a saját bőrén.
Természetesen megint a klímaváltozásról van szó, de nem csak arról. Az igazán elkeserítő a dologban az, hogy a hatásokat már most is érzékeljük, fájdalmasan, de ez még nem elegendő ahhoz, hogy nagyobb összegeket mozdítsonmeg a gazdasági élet, vagy a politika.
Túl hosszú távra már ne is tervezzünk?
Sajnosazonban mint nagyon sok betegség esetében, itt is az a helyzet, hogy nem szabadna várni a „tünetekre”. Hiszen a kicsi, kevésbé fájdalmas dolgok felettelsiklunk, nem velünk történnek, elszigetelt esetek, stb.- nagy baj meg még nincs. És itt a hangsúly a még-en van!
kép:geneticliteracyproject.org
Az AngliaRuskinEgyetem kutatói elkészítettek egy modellt. Aztvizsgálták, hogy mi történik akkor, ha az emberiség továbbra sem tesz lényegében szinte semmit a klímaváltozás ellen. Sok szempontot vizsgálva arra a következtetésre jutottak, hogy ebben az esetben 2040-re, vagyis csupán 23 év múlva elpusztul a világ, amit ismertünk. Ez pedig ijesztő, méghozzá nem is kicsit. Hiszen 23 év az semmi, ennyi idő alatt egy nagyobb lakáshitel sem ketyeg le, nem is beszélve arról, hogy igazán a gyerekeink sikereit sem érhetjük meg.
Mi a gond?
A baj gyökere az életvitelünk. Egészen pontosan a táplálkozás. A ma embere, főleg a fejlett országokban lényegesen többet fogyaszt, mint ezelőtt 100 évvel, vagy korábban. Ez pedig komoly gond, tekintve hogy a Föld népessége egyre csak növekszik.
A hústermelés a nitrogénszennyezés egyik legfontosabb eleme, ami a vizek mérgezésével jár együtt. Dea termőterületekből is kezdünk kifogyni, és sem a műtrágyázás hozamnövelő hatása (ami mellesleg nitrogénben gazdag, vagyis a 22-es csapdájáról van szó), sem az erdőirtások(amik tovább fokozzák a klímaváltozás hatásait) nem jelentenek jó megoldást. Az előjelzések alapján a mostani termelés közel duplájára lenne szükség, hogy fedezni lehessen az igényeket.
Erre azonban vajmi kevés az esély, sőt,inkább az a valószínű, hogy akapacitásokcsökkenni fognak, egészen egyszerűen azért, mert nincsen több hely, víz, tápanyag arra, hogy többet lehessen termelni.
kép:greenerideal.com
Éhezés és háborúk, vagy a változás
A 30-as évek végére valószínűsíti a modell az élelmiszerhiányok mindennaposságát, ami olyan méreteket ölt majd, ami már alkalmas egész politikai rendszerek romba döntésére is. ha pedig valamiből hiány van, az rövid úton fegyvereskonfliktusokhozvezet, ezt pedig hatalmas pusztítással járhat.
A megoldás csak és kizárólag a nagyon szigorú lépések megtétele lehet. Nem az azokról való beszéd, nem a tervezgetés, hanem a lépések valódi megtétele. Ezek valószínűleg minden egyes ember érzékenyen érintenek majd, hiszen alapigényekben okoznak változást, de ezt az árat megkellfizetni ahhoz, hogy legyen értelme a további küzdelemnek.
lead kép:homdor.com