Az emberek nagyon szeretnek a tengerpartokon lenni. Élvezik a napsütést, a víz morajlását, a hűvös hullámokat, és egyáltalán, azt az életérzést, amit ez a terület nyújtani tud, nem csoda hát, ha minél többet szeretnénk belőle. A mohóságnak azonban most is ára van, vagyis kénytelenek leszünk egyet hátra lépni.
Mocsár vs. tengerpart
Hát, abban az esetben, ha szeretnénk nyaralni egyet, akkor nem is lehet kérdés, hogy a mocsaras részek helyett a homokos tengerpartokat fogjuk előnyben részesíteni. Ide utazunk, itt költünk pénzt, vagyis ezek a területek gazdaságilag értékesebbek. És mivel rendesen termelik a bevételt, hát növelni igyekszünk azokat. A mocsarakat meg lecsapoljuk, megakadályozzuk a terjeszkedésüket, így új fövenyeket nyerünk, ahol aztán megint lehet süttetni magunkat, és költeni a pénzt.
kép:pressofatlanticcity.com
A homokos tengerpart azonban messze nem tudja azt, amit a mocsaras társa. A sós mocsarak ugyanis – mint ahogyan más típusú mocsarak is – elképesztően gazdag élővilággal rendelkeznek. De a természetbarátok szava a pénzzel szemben nem igazán sokat nyom a latban.
Klíma és mocsár
A Nature magazinban nemrégiben publikált nemzetközi tanulmány egy nagyon érdekes lehetőségre hívja fel a figyelmet. Abban az esetben, ha képesek vagyunk megelégedni a jelenlegi homokos partokkal, és nem gátoljuk a sós mocsarak terjedését, sokat nyerhetünk. A klímaváltozás miatt a tengerek szintje folyamatosan emelkedik, ezzel pedig az említett mocsaras területek is nőnek. Ez rengeteg élőlénynek teremet otthont, méghozzá úgy, hogy az ember sem zavarja őket, hiszen mi nem igazán szeretjük az ilyen területeket, maximum pallóról csodálni, egy túra keretében.
kép:ensia.com
De a mocsarak a klímaváltozás elleni harcban is hatalmas segítséget jelenthetnek. Itt ugyanis megváltozik egy kissé a növények szén-dioxid körforgása. Alapesetben a növény felveszi, megköti a co2-t, és míg él, el is raktározza azt. pusztulása után lebomlik, és a géz visszajut a légkörbe.
A mocsaraknál azonban a növényt a pusztulása után elnyeli a sár, így a szén-dioxid is eltemetődik vele együtt. Ha nem nyúlunk a mocsarakhoz, hagyjuk, hogy területük megduplázódjon, és hajlandóak vagyunk végre együtt élni a természettel, akkor ezek a területek nagyjából 5 millió tonna co2-t képesek megkötni évente. Ez pedig már jelentős segítség, tekintve, hogy ezt a mennyiséget a légkörből veszik ki. A kibocsátás csökkentése csak egy dolog, de az is nagyon fontos, hogy az eddig a légkörbe jutott szén-dioxid szintjét is képesek legyünk csökkenteni!
lead kép:hu.pinterest.com