2019. szeptember 15. vasárnap
Enikő, Melitta

Lassan visszakaphatjuk a befoltozott ózonpajzsunkat is

2019. június 17., 12:00
Lassan visszakaphatjuk a befoltozott ózonpajzsunkat is

A Földben ejtett sebek gyógyulása nagyon lassú folyamat, főleg akkor, ha a kiváltó okokat nem orvosoljuk. A nyár eljöttével az egyik ilyen seb, melyre minden évben nagyobb és nagyobb figyelmet kell szánni, az ózonpajzs, illetve az azon tátongó lyuk/lyukak 

Több is van? 

Igen, sajnos az ózonréteget érintő káros hatások nem csak az Antarktisz felett eredményeztek egy nagyjából Észak – Amerika méretű lyukat. Több kisebb rés is keletkezett ezen a pajzson, melynek rendeltetése, hogy a napból érkező, károsnak titulált UV sugarakat visszaverje. A titulált szó használata sem véletlen, hiszen ha ezek a sugarak akadálytalanul jutnának bolygónkra, felperzselnék azt, amit valószínűleg mi, emberek sem élhetnénk túl. 

kép: en.wikipedia.org

Az oxigénnek ez a különleges formálja, vagyis az ózon (O3) sérülékeny anyag, melyre az emberi tevékenységek közül az úgynevezett CFC gázok tették a legrosszabb hatást. A hajtóanyagnak használt gáz ugyanis szétrombolja az ózonmolekulát, ezzel pedig lukakat okoz a pajzson, melyet ez az anyag alkot. 

Harcban a CFC ellen 

Hogy mekkora a baj, azt nagyon jól mutatja, hogy nemzetközi összefogással a CFC gázokat 1980-ban korlátozták, és betiltották, hogy a már akkor is jelentős problémát orvosolják. Ahhoz, hogy ennek a cselekedetnek eredménye is legyen, több, mint 20 évet kellett várni. 

Most már azonban elmondható, hogy az ózonpajzs lassan, de biztosan regenerálódik. A CFC kibocsátás betiltása kimutatható módon javított a 18 kilométeres magasság feletti ózonrétegen, de szerencsére más folyamatok is segítették a hatást. 10 és 18 kilométer között ugyanis a sztratoszféra szelei is komoly segítséget jelentettek, hiszen eloszlatják a főleg az egyenlítő környékén keletkező ózont, mely így nem jut olyan magasságokba, ahol a molekula szétesne. 

kép: youtube.com

Jó úton haladunk 

Igen, most már lehet örülni, de még csak visszafogottan. A javulás tény, és ha minden jól halad, akkor talán unokáinknak már nem kell állandóan 50+ faktorszámú krémekkel kenni a testüket, ha csak kilépnek az ajtón. 

Az a nagyjából 24 millió nyéztekilométeres lyuk, mely az Antarktisz felett terül el, még megvan, ám ha minden ilyen jól halad (és az olyan természeti jelenségek sem kavarnak be, mint a légkört kénnel elárasztó folyamatos vulkánkitörések), akkor 2030 és 2070 között elérhetjük, hogy az ózonpajzs állapota elérhesse az 1980-as szintet, ami már nagyon komoly javulást jelentene. 

lead kép: nationalgeographic.com