2019. március 18. hétfő
Ede, Sándor

Fizessünk a levegőért, hogy megbecsüljük?

2019. február 15., 16:00
Fizessünk a levegőért, hogy megbecsüljük?

A környezetrombolás kivédése egy igen bonyolult feladat. Ennek oka egészen egyszerűen az, hogy a tömegen múlik, és a tömeg sajnos messze nem úgy működik, mint az egységei. Vagyis hiába tudom én, egy szem ember, hogy mit is kéne tennem, és hiába tudja ezt rajtam kívül mindenki a tömegben, ha együtt vagyunk, már nem így viselkedünk.

Közös javak

A gond abból adódik, hogy a közös javak (mint a levegő, a víz, stb.) korlátlanul hozzáférhetőek mindenki számára. Ezen nem is szabad változtatni, hiszen nem lehet ellenszolgáltatást kérni azért, hogy valaki levegőt vesz. De mi a helyzet azzal, ha valaki szennyezi a közös javakat? Az ellen miért nem tehetünk semmit?

kép: psychologicalscience.org

A közös javakat közösen használjuk. Ha valaki egy egészen kicsit többet használ, vagy mondjuk egy picit szennyezi azokat, az egyáltalán nem lenne gond. A hatalmas mennyiségben ugyanis elveszik az a kicsi. DE! Mi a helyzet akkor, ha mindenki úgy gondolja, ha a másiknak lehet, akkor nekem is, és mindenki csak egy kicsit vesz el többet, csak egy kicsit szennyez? Annak az eredménye az, amiben most vagyunk: egy haldokló világ, melynek megmentése tökéletes szemléletváltást igényel!

Lehetséges ez?

Persze, hogy lehetséges, elvégre ezzel tisztában vagyunk, és ha valamit tudunk, azt jellemzően képesek vagyunk meg is csinálni. Hogy akarjuk-e, az már egészen más kérdés. Sajnos a helyzet az, hogy már meg is tettük azokat a kezdeti lépéseket, melyek hatékonyak lehetnének. Ezek többek között a kibocsátási kvóták.

Ha ugyanis szeretném elérni, hogy a közös javakat megbecsüljék, akkor be kell azokat árazni, és a szennyezés lehetőségét (a minimális szennyezést) el lehet adni. Ez elméletben biztosítaná, hogy csak annyit szennyezzen az emberiség, amit a bolygó még kompenzálni képes, és annak is lenne ellenértéke, vagyis azt lehetne a rehabilitáció elősegítésére fordítani. Tökéletes megoldás lenne, abban az esetben, ha komolyan szankcionálnánk a többlet kibocsátást, vagy a kvótákat lényegesen alacsonyabban határoznának meg.

kép: healtheuropa.eu

Jó lehetőség lenne az is, ha a kibocsátóval megfizettetnénk a kárt, amit okoz. Ez megjelenne a termék vagy szolgáltatás árában, ami így csak azokhoz jutna el, akik az okozott kárt is hajlandóak megfizetni, vagyis egyensúlyban lehetne tartani a rendszert (már persze akkor, ha a befolyt összeg valóban a rehabilitációra megy el).

A lehetőségek között pedig ott van az egyén. Az egyes emberek saját ökológiai lábnyomuk csökkentésével olyan mértékű változást képesek generálni, amit semmi más! Ehhez az államok adhatnak támogatásokat, vissza nem térítendő, vagy nagyon kedvezményes hiteleket, amikkel a co2 és más üvegházhatású gázok kibocsátását radikálisan le tudnák csökkenteni az egyes emberek, így az világszinten is olyan mértékben esne vissza, ami döbbenetes eredményeket hozhatna magával. És itt jön a képe az, hogy mennyire akarjuk a változást…

lead kép: 1zoom.me